(35)
Kis Barátom, épp most loptam neked |
egy… nos, egy könyvből egy szép „Ne menj még”-et, |
ezt mondja valaki a… vendégének; |
s minek magyarázzam el a helyet.
|
|
De ha egy rossz a másik rossz helyett…: |
– s mert a „titokkal” végül még megsértlek –: |
erre te máris azt mondod, hogy: „Értlek”; |
s én: „Jó lenne valami egyebet |
|
tenni, nem mindig kettőspontokat.” |
Szóval, eddig úgy nem mondtunk sokat, |
ahogy… nos, ott, az olyan helyeken |
|
némulnak el az elváló barátok |
– de most ne sírj, az árt a koaláknak! – … |
Majd akkor „Ne menj még”: ezt mondd nekem. |
|
|
|