Ahol Szerző hagyja, hogy „egy régi trükkel” rászedjék; az ajánlattevő hangjának sosem tud ellenállni

„Most tedd a legjobb helyzetbe a géped”, kér kis barátom. (S ilyet még sosem kért!) Meg is teszem. (S gyorsan! mert beirat még …szóval, ahol a medveféleségek „iskolázódnak”…) (Van ily tanintézet!) „Most választhatsz”, így szól, „két – kettő vagy két – lehetőség közt. Bár sajnos, mindenképp te döntesz.” Ezt hogy érti, („Ezt hogy érted?”) kérdem. És ekkor egy régi panasz hangzik el: hogy mindig én mondom azt, ami elhangzik… („Tőled van, medvéstől, minden… Ami nem is minden!”) Hogy ezt ő mondja! aki épp két lehetőségről… „Az mindig van! Választhatsz: két vagy kettő.”