Leendő jegyüzérem monológja

„Tekintély kell, kérem, az esendőnek. Majd ha az esemény után úgy érdeklődnek, mint, mit tudom én, uram, mondjon egy önöknél szokásos hasonlatot – hát én, ugye, máris így jártam jobban. Mondom, ha majd verekszenek a sorban, egy-egy közelebbi ülőhelyért, ha gomba-mód, zug-bukik… ugye, ért engem, szóval, ha majd ön is bukik rá, megtalálja, itt lefogadom, a bozontos fülű, a furcsa mancsú (– az ujjak elosztása! –) jegyüzért, aki – mindjárt megmondom, mennyiért – bejuttatja e kártya-bajnokságra, a Nagy Koalák nézőinek sorába. Tehát: ha elfogad zömök nyakába, tisztelt uram, mert ez a dolog ára, egy szépséges eukaktusz-füzért.”