Beszámoló egy ön-iszonyodásról
„Kedves Mr. Bierce; rom-épületek |
látszottak már; nem volt mese: azonnal |
csomagolni kellett; amit magunkkal |
viszünk; egy-két bőröndöt lehetett. |
|
Én, persze, nyomban versenyzőimet |
kerestem; raktam őket, sebbel-lobbal; |
a legérzékenyebbekkel! azokkal |
kezdtem… Ők a legközelebbiek, |
|
mondtam magamban. Bierce úr, válogattam!! – |
(Már kőoszlopok égtek odakint –) |
S mert egyik-másik maradt volna: hagytam! |
|
Ők tartsák itt a frontot… S még egy ing |
került be… Egy ing! – Álom-iszonyatban |
is arány, ildom s szempontok szerint…!” |
|
|
|