Semmiség…!

Majd megint lengenek a karok, bébi! Pedig csak nyugiba akarok léé-pppppp-lépni! „Ha-ki rájött, hol-min nem mérhető, ne táncoljon fogyvást mérlegeken!” E mondás: komoly intelem; nekem, sajnos, megint olyan, mint az eső utáni köpönyeg; tényfékező gépem csak játékszernek vélhetem, ha áldását így semmibe veszem, s – javíthatatlan! – a következő még-azt-se-tudom-mit várom. S ha várnám legalább! De így? Valami velem járat valamit, s nekem intenek be…! „Nem vagy egy Sammy Davis…!” Istenem, ezt tudom én is… Mit tegyek, ha szteppre áll a lábam – s folyton azon a mázsán…!