(42)

Türelmetlenkednek a koalák – Bár ilyen: nincs…! Bár… bár… bár… bár: ilyen van! [Sőt, ez Babar volt! Ásít a fotelban;  ott alszanak? ] Tehát: hogy legalább egy kifogástalan viszonyomat át- mentsem a mai napra is, most nyomban abbahagyom, amit a gépbe-nyomtam- -vertem-ötöltem (mint egy komonát, úgy zeng nekik ez az iménti „öt” [az „öltem”-et, persze, nem érthetik!]  s hadd mondjam: eddig is tudnak, ötig tudnak számolni; s húszig, s ezerig , és nagyon várják, hogy „odajövök”), s kifogástalanul elköszönök.