|
Jékely Zoltánnak és Evelyn Waugh-nak
| Elbúcsúztál-e, mondd, Aloysiustól, |
| elbúcsúztál-e végül, mondd, Sebestyén? |
| Afrikában, azt tudjuk, mit kerestél… |
| De hogy egy ily kismedve-fajta pusztul…? |
|
| Vannak nekem e-társim, csapatostul; |
| mégis feledhetetlennek nevezném, |
| ahogy megismertem, egy villa kertjén, |
| az Otthagyottat: persze, könyvlapokról. |
|
| De Alacsonyom, akit biztosít, hogy |
| még egy játékká-bűvölt medve-formát |
| sem hagyat holtom által a világra, |
|
| eljátszott Vele, fenyő alatt s itt-ott… |
| Ott mindenki összedörgölte orrát; |
| Sebestyén gondolt Aloysiusára. |
|
|