(Pótszám)

Már a naptári hold-kelte után szálltam be a vonatba Rijekában: haza; mint egy régi fogalmazásban, ahol „csak azt nem értetted”, anyám, mért nem fejezem be Nagykanizsán az utat; hiszen „ott lent” sose jártam; vagyis: mért nem vagyok csak igazában?! Azóta eltelt huszonvalahány év, s így-úgy profi-mód fogalmazok, de milyen átlag-amatőr anyagból! (A karszt között kinéztem a vonatból, néztem a holdat és „esthajnalod”, amelyről énekeltél, míg altattál.) Hazajöttem, még megvártad (?), s meghaltál.