(45)
| „Két véglet volt (s van). Nézzük a korábbit. |
| Akkor még nem volt (el)határozott |
| (s mert most: van, sajnos már azt is tudod, |
| nincs rá találó meghatározás: mid) – |
|
| Tehát: volt az, hogy nem volt. Hogy »tudásig |
| juss el, s szólhass is róla«, zaklatott. |
| (Ez zaklatott.) Most fordult a dolog: |
| van az, hogy van. (A névhiány itt ásít.) |
|
| És csak most tart vissza tapintatod, |
| hogy emlegesd. Mert: – kíméletlenek! – |
| láttad, (amíg »nem volt«), a… többiek! |
|
| »Többi« vagy te is! De ezt betetőzni…? |
| Elme- s más éle[tt](dd)el…? Nem akarod! |
| Még annyit se: megemlegettetőzni…!” |
|
|
|