(47)

Kis árnyjáték
 
Valamit még a végelszámolásról.
(Már ha bármiről azt mondhatni: „vég-”,
ha mondhatni; s nem inkább kezdetét
jelenti… bárminek; s csak így palástol.)
Idézek itt: valamiből. (Mi másból?)
„Ki-ki örökké felborulni kész
(mindenkor így s erre kész) életét
csak úgy egyensúlyozhatja, ha tákol
– s folytassuk e nyomon: tákol magából!
magának (utánaszámolhatatlan
s ellenőrizhetetlen!) statikát,
mely »tartalmaz« mindent – s már az alapban! –
léte megválthatatlan halmazából,
s vonalai mind: megoldáshibák.”
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]