(55)

Kiderült, mint a mellékszámozás mutatja: csak az ötvennegyedik volt az előbbi. „Ez következik”, mondja kis barátom (– ugyan ki más!). Míg Cs. és L., vasárnapi szokás szerint a tóvan csónakázik, itt ülünk a parton egy padon, alig leplezgethetjük egymás zavarát, s – tanakodunk: „Talán jól jönne kézre…” (ez ő!) …„Már ez is sok. Belemancsolnak…” (ezt én mondom.) …„Ehhez én már nem értek…”: ez egy dal! az ő dala! a zenészek észrevettek minket… S ott jön a csónak…! – Mennyi részlet! Fütyülünk… az Egészre.