(54)
|
Egysziromeső, Musilnak
| Ott, az ötvenötödik fejezetnél, |
| ott, a genfi kertben s – milyen? – magányban, |
| (másról szólva ki hihet a szavában?) |
| munkaszünetet tartottál. Felkeltél- |
|
| -e? asztalodtól? esetleg bementél? |
| Milyen volt az ajtó? S… bent a szobában? |
| (Tudhatnám mind, amiről „tudomás van”!) |
| Elaludtál…? És többé nem ébredtél…? |
|
| Drága Musil! Kísértem Ulrichod |
| kétezerötszáz gépelt oldalon, |
| s ettől még inkább magam lehetek. |
|
| Egyhelyből egyhelybe rugaszkodom –: |
| de honnét! Ha ez van, akarhatok |
| én is ilyen ötvenötödiket? – – – – – |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
|
|