(53)
| Hadd ne tehessek olyat délelőtt, |
| amiért este már szoronganék: |
| egy napszakom se legyen haladék; |
| az, hogy élek, így is minden időt |
|
| elvesz attól, hogy élhessek, mi több: |
| – van ennél több? („Értékeld egyebét, |
| s mindjárt jobb s több…”) Jobb s több? az oda-lét? |
| – Már a számon belül is kiköpök! – (?) |
|
| Igen: „?”; mert: hátha csak az „van” velem, |
| amit egy pár hónapos őz-rattlertől |
| láttam (kutyafaj: mindegy!). Nyelve „fröccsölt”, |
|
| s hogy elhúzódtam, így szólt a gazdája: |
| „Ezt ő eddig még sohase csinálta! |
| Csak egyedül hagytam… s félt…” – „Istenem…!” |
|
|
|