(48)

Én elsősorban: örülök! Hogy: élek! Szomorúságom: ennek profi-módja. (Az öröm át-s-átcsap, felfokozódva!) Ha zavarok érnek, csak ebben érnek. S hogy ami véd, így nehezebben véd meg? Így még jobban örülök! így naponta boldogan érezhetem: megvagyok! s ha ráérek: gyakrabban is. Félreértett, aki, bárhol, e nyolc sor nélkül azt hiszi: megértett! Túlcsapó öröm, öröm-profi-sebesség pora csak, ami érzékeit viszketteti! Mert tulajdonképpen „mi az neki”, hogy nekem az út jön…! …jön!? …egyre jön???