(50)

Az előző versvég, tudom, nem is „a te ügyed”, nagy-jó… (…már volt a név!) Dehát rokonok vagytok voltaképp – (szép szópár, ha kellőn ízlelgetik). S ha a szerző saját emlékeit veszi sorra: mit idéz neki Krépp, s az oly „émberi” hangböffencs, a két orsós gép, ahol áttekeredik a… gazdája szerint: miféle?… jelsor; arról a nádas-borította partról, csupa-vízparti-helyről; és amit jelentett neki! (amit hitt; csak itt vágná a géphez a banánjait…!) – A szerző hallgat; tudja, jobb, ha nem szól.