(24)
„Sajnos, most már igazán mennem kell.” |
|
| S egy másik „helyzet”; s egy másik „szereplő”; |
| bizonyos T. („d” is van a nevében). |
| Hajókorláthoz támaszkodik éppen, |
| s azt gondolja: felesleges a „kettő”! |
|
| elég a „két”! S akkor, akárha ettől |
| indíttatva – milyen pályán? –, felé megy |
| (nem mindegy? VALAKI. [T. ennyit érez.])… |
| Nem irtózik a beszélgetésektől |
|
| (s nem a beszélgetésektől) (s nem is „nem”!); |
| és „semmije” se mondja azt: MENJ INNEN. |
| (Mert tud ily egyszerűen „mondani”! |
|
| Ő ne tudna? Aki csupa „finomság” |
| – ezt, ezt sem ő! ezt is mások akarják!) |
| Mert úgy vannak, hogy ő nem az, aki! |
|
|
|