(39)

Érzem, újabban detektívregény- -szerűen írok némely verseket; „nem tudni”, hogy a megismertetett elemekből melyik lesz a „poén”. Elárulhatom: a vers elején én magam sem sejtem még ezeket a „jellemző” raffinementeket. (De jó, hogy túlvagyunk a velején!) Most jön a hígja. Most jön a poén. Már a rímismétlés is… Fenyeget!! Osztom a felkiáltójeleket; mint „az ütéseket”, „a cseleket”; az a fő, hogy a szerkezet kemény: (DE JÓ, HOGY TÚLVAGYUNK A VELEJÉN!)