(26)

Egy nagyon finom kis gépet szeretnék, villany IBM-et vagy Olivettit. (Ilyesmit az ember addig szeret, míg – szeretné. Aztán elveszi a kedvét, hogy: megvan [?]; vagy: „szerezni képtelenség” [!]. Pedig nem – itt nem! – a képzeleted híg, s nem is „az a kevés neked, mit eddig…” S: „Ez a múltkor szétvert egy díszszelencét!”, hírlik rólad már-már [– no csak vigyázz!]; „Az ilyennek – minek?” S: „Egy sírkövet is ledöntött egyszer… Hanyattesett, s…” A helyzeted, lám, nem túl optimális. Addig, ugye, jó lesz az Optimád is, s a nagy plusz, hogy finomra, szépre vágysz.)