(23)
| Talán ha ez a zene mindig szólna |
| – mert szinte egyenértékű a csenddel; |
| s ezt a csendet egy bizonyos fotellel |
| azonosítom, melyben már… mióta! |
|
| mióta nem ültem! épp takarókkal |
| van tele, leborítva egy köpennyel, |
| egy párna van még benne, s semmi ember, |
| senki ember; pedig itt nem zajong a |
|
| …annyira semmi nem zajong és senki, |
| hogy hirtelenjén meg se mondhatom: mi; |
| mi nem; ha én csendben viselkedem; |
|
| s vajon igen? most már igen? igen? |
| – ha ez a zene…: mi lenne?! mi nem?!
|
| (De a lemezt legalább felteszem.) |
|
|
|