„Soha ilyen…”
|
mindent alkalmasan határolt. |
| És sztereóban, többfelől, |
|
egy bizonyos Felicián szólt, |
| „hallgatta” az ömlő esőt. |
|
| Alkonyodott; sütött a nap… |
| most nem a környékre szakadt, |
|
most az övé volt… egyelőre |
| csak hallgattuk a hangokat. |
|
| Csak hallgattad a válaszom, |
|
mert kérdeztél és én feleltem; |
| de hogy mit, már nem is tudom; |
|
csak azt, hogy „oly szavakra leltem…” |
| Más és más minden alkalom. |
|
| Tudtad, hogy „egy kérdés jogos…” |
|
Honnét láttad? Hisz háttal álltam! |
|
pontos körvonalat a hátam…? |
| Épp-most-nincs-eső záporoz; |
|
| épp-most-nincs szó a máskori; |
|
szó, emléked: fontoskodás csak! |
| Mert hogy tudnám elmondani, |
|
(hogy tudná részegét a másnap!) |
| hogy: „…” Megy már, nincs mit kezdeni.
|
|
|
|