(19)

Talán ez sem olyan nap, amilyenre valóban vártam; épp csak összejön minden; a háztömböket kerülöm, esernyőket, tócsákat kerülgetve; s egy patika! ártatlan gyógyszeremre itt tettem szert! Nem megyek be külön; egyszerre úgy döntök: nincs s nincs időm! Ismét egy hely, ahova nem megyek be. Már rég bealkonyodott. A buszok. A fasor. A megállóhoz kiérők. Még pár perc. Ez az utolsó sarok. Befordulok. Megyek már, egyenesben. Volt? így volt olyan idő, hogy mi ketten még épp együtt voltunk e-földön-élők??