(14)

Beszélgetésekkor, magam is érzem, látszólag felesleges dolgokat szövök be: magyarázatlanokat! s magamnak tartom kötésük – kötésem! –: mert így-megoldva is enyém, egészen; (s ez: okozhatná hallgatásomat is; de ha teljesen-nekem-marad: olyan, mintha nem lenne benne részem). A valóságban, persze, egyszerűbbek az ilyen dolgok: nem sokat törődnek „érthetetlenjeimmel” a felek; mert: dehogy vagyok összeférhetetlen! csak „ellensúlyul” ne kellemeskedjem; nevetséges – ha! – csak onnét leszek.