(21)
|
Két örök barátnak
| Felbomolhat-e sejtjeinkbeli |
| egyensúlyunk oly egyensúlyozástól, |
| kérded, amelyet (s itt egy névhiányból |
| áll a sor zárójelen belüli |
|
| része; de íme, tartozékai |
| elszaporodnak; újra; mint a [áttól |
| még egy nyitás-zárásba az, mi gátol |
| nyíltan és lezártan kimondani]). |
|
| Minden félbemaradt; (itt; s így, ha példa!) – |
| (Így? a jelek szöglete és karéja |
| – mely fogyaszt s valami többet hasít!!!! – |
|
| nem mégis egy egyensúly tartozéka…?) |
| Egyen-súly… ez is mihez méretik? |
| – – – míg egyenes s csak-súlyos leszel, itt… |
|
|
|