(52)

Máris nosztalgiával gondolok vissza e szonettíró-korszakomra. Vége lett; pedig még két hete sincs ma, hogy „jött” e – vajon váratlan? – dolog. Vajon: tulajdonságom változott? S: „…megsejtő” e változás? (mint gyakorta megállapítják; s én gyerekkoromban olvastam igen nagy J. F.-sorok közt?) Épp elég „halál” a változás változása, melyre esély csakúgy van, mint… mint volt a még-előbbi-más ily-másulására… A téma az! az ilyen fás-unalmas. S: Hova jut? Nem kaland az, hogy végre vég szakad!