Magán-érdekű
s más monotóniák

Tulajdonképpen nem vagyok Méltó e jó bal szerencsére Hát nem kevés megóvnotok Mitől hogyan meddig mi végre Kik itthon vagytok szerencsére Míg barátotok kódorog Egyelőre ez nem a vége Itt folytatódik pár dolog Eltávozván elbúcsúzok S melyikőnket hogy baj ne érje Fejet ujjbeggyel simítok Minek megyek megint elébe Nem beszéd az hogy nem megy vérre Ahhoz mind közelébb jutok Ki kérdi kit kérdjek elég-e Ha folytatódik pár dolog Csak ami elindulhatott Jut horzsolódva partra-révbe Ha úgy békésen kullogok Kérdezhetik van-e élménye Így ami van abból megél-e – – – Erre csak annyit mondhatok Ki fut ott máris holtra-éltre Így folytatódik pár dolog Nyugtathatnak a nyugtatók Háborít fél-másom mi-éppje Kevesek a hátravalók Békénk vajon még élve ér-e S addig is mindenféleségre Jutok vagy épp hogy nem jutok Ha köz-zengek szőlő levére Mert folytatódik pár dolog Kérek máris bocsánatot Nem várva hogy szonettje kérje Személyem hol támadtatott Szükségem volt volt-e egy névre Remélem kellemetlensége E-nyomban mégsem támadott – – – Ím így kinek-mi-jót ígér-e Bár folytatódik pár dolog Ezen már itthon piszmogok Vonulván kettős fedezékbe Írógépbillentyű kopog Padlóval-mennyezettel védve – – – Ó elnyughatásom kevése Hamarosan feltámadok Kerít mily komisz terítékre Hogy folytatódik pár dolog