És amit tudni lehetne ugyanarról

Ahogy a vonatból kiszálltunk, pillantásunk a felrobbantott csomagmegőrzőt kereste; csakugyan nem volt ott. Át kellett vinnünk mindent egy eléggé koszos utca túloldalára. A szoba- foglalással minden rendben ment; igaz, hogy ez már csak visszaúton derült ki. Átmenő-depónknak is nevezhetném a várost. Most látom: a lényegre szorítkozva ígérkezik a leghosszabbnak minden. A mellékkörülmények kiragadása abbahagyható; ez nem. Átmentünk egy parkon vagy templomkerten, mielőtt a főútra kiértünk volna, letértünk, és maradt utolsó este tizenhárom és fél helybeli pénzegységünk, de már csak egy töltőtollasboltot találtunk nyitva; vehettünk volna szörpöt, almát is: – – – Nem mulatságos neked ez az egész? Te igazán tudod, mikről beszélek; most kinek kezdjem el? minek? úgy igazából? megörökítésnek? A májas helyen szétszedtük a fényképezőgépet; ott szaladt bele a villamosba az a kis autó, nem mertük lekapni; hogy fért bele az a négy kövér pacni, akiket aztán még a parkból is ott láttunk a szomszéd asztalnál?! Mit szólnál, ha a gyerekjátszótér csorgókútjával folytatnám, ott főleg nek… vagyis azt hiszem mindkettőnknek nagyon jól esett (mit lehet huszonvalahány órányi útonlét után egy ilyen csorgókútnál csinálni?); és ott igazítottuk meg a félretekeredett filmet. Mindebből megismerni minket? Vagy emlékszel, amikor – már hazafelé – megszabadultunk a csomagjainktól, ezúttal egy harmadik, új helyen! és nyertünk legalább kétszáz métert, és előbb vághattunk neki az utolsó napnak, és fáztunk, nem volt igazi meleg holmi nálunk, és felmentünk a töltő- tollas utcán, ezúttal ellenkező irányban? a városközpont felé? de mielőtt a főútra kiértünk, letértünk, szintén kaptató volt az a keskeny utca, és már nem néztük: mi kapható, elfogyott a pénzünk; de ami maradt! az a nem egészen harminc egységnyi, azt aztán beosztottuk! Nem kapkodtuk el, három pogácsát vettünk először, utána kettőt, egyet elfeleztünk, és egy lejtős sugárúton lekanyarodva a valódi, bontogatott óvárosba, az egyik bolt kirakatában akadt valami jó olcsó kisüveg pálinka! Észre se vettük, hogy az ajtón lakat és rács van. Aztán megittuk ugyanazt a szomszéd házban. És délután, külön ezért! visszamentünk. A parkban egy padon ültünk, és – emlékszel? – mit mondtál? – és az a szatyros háziasszony, hazafelé igyekezve, mit kérdezett tőlünk? A nevetéstől jobbra-balra dőltünk. És akkor: akkor. Nem, nem búcsúztunk el se a járkálástól, se a padtól, a hálókocsifülkében jóval kedvetlenebbül ébredtünk, de az itthoni pályaudvaron sokkal jobb kedvünk volt, mint elutazáskor. Taxi gyorsabban akadt, mint máskor, és ahogy ültünk hátul, a melegben, a sofőrtől értesültünk róla, hogy – és itt is! – ott lent mínusz-egy-plusz-kettő köré szállt tegnap a hőmérséklet; és egy szál ingben, micsodában, vászonkabátban csináltuk végig az egészet!