Váratlan alacsonyság

Emlékeznek-e („ahogy lementünk elébb az enyhe ereszkedőn, így; és aztán befordultunk jobbra a másik, fás utcába, úgy; de még előtte átvágtunk a bulváron, mert ott ültünk a túloldalán a parkban, egy padon, egy fa alatt, s ott volt a közelben egy szemétkosár, és a papírt nem egyben: a papírt apró darabokra tépve dobtuk bele, dobtuk a fák tövébe, a gyepre, néhány blokkdarab így is az egyik szélfogó-kabát zsebében maradt; és azon az enyhe ereszkedőn haladva, már másodszor két napon belül, pedig nem volt főút, rájöttünk legalább egy össze- függésre”) arra a leereszkedésre? („Valóban mi egyéb indokolhatta a fényképek eredetét a ház falán, az üvegtárlóban? ilyen gyorsan? az volt a követség, a távoli ország követsége, onnét jött friss híradás; és szemközt volt egy ház, meg akartuk mutatni egymásnak, illetve egyikünk, és illetve: egyikünk észrevette a nagyon alacsony rendszámú autót, a szemközti fák alatt parkolt; bekanyarodtunk a fás kereszt- utcába, jobb kéz felé, tudtuk, mindjárt jön az épülő hat-hétemeletes, ahol még csak egyetlen hármasablak volt beüvegezve, az első emeleten, mintha ott lenne az építési iroda, és ez az ablak épp ferde volt; zöld bódé állt azon az oldalon, ahol elhaladtunk, mellette egy oda- láncolt vagy másféle kézikocsi vagy taliga, és akkor már egy ember feküdt rajta és újságot olvasott. Meglepetésre ott volt az első sarkon, bal kéz felé, az ereszkedő utcával párhuzamos út első sarkán az élelmiszer-nagyáruház lapos épülete; előtte a keramitkockás virágpiac. Az áruház s a virágpiac háromszög alakú területet foglalt el, három utca fogta közre. A neonfényben úszó hét medve, az élelmiszerek hosszú fagytárlói, a palackozott, bádog- és műanyagdobozos vagdalékok és folyadékok közül kilépve azután, ki az eleredő esti esőbe, le a háromszög csúcsa felé vezető lépcsőn”.) Ott volt a csúszós, keramitköves virágpiac; meztelen, nagyerejű lámpakörték fényében rózsaszín broméliák között találták magukat, a cserepes növények meglepő sokaságban, nagy alacsonyságban helyezkedtek el.