Levél egy lebontott házba, K. doktor címére, Prága

Mivel ezzel a kártyacsomaggal örökké játszunk, és minden játszmának tétje van (ez Nagy Koala Kártyabajnokságunk?), minden, ami a kártyával történik (és itt nem a zsírpecsétekre, tintás-ujj-lenyomatokra – leendőek! – gondolok, hanem a lapok egymásutánjának befolyásolására), fontos; minden, ami a kártyalapokkal ekképp történik, fontos egy-egy kimenetel, egy-egy eredmény szempontjából. Ezért aligha lesz módomban, hogy megvalósítsam, amit régóta tervezek. Nincs mód ugyanis, doktor úr, a fentiek figyelembevételével, hogy a kártyacsomagot, leosztás helyett, egyszerűen feltárjam: megnézzem, hogyan jönnének a lapok sorjában; helyesebben: hogyan jöttek volna. Az egymásutániság ismeretében, változatlanul visszarakva mindent, ez a játszma megvalósíthatatlan lenne; és új keverést igényelne a folytatás. Legalább eggyel – és ez máris végtelenszer növelné a nehézségeket –, legalább egy „mivel is” (egyre bonyolultabb jelzésekre van szükség, ha a dolgok egyszer eltolódnak!) elcsúszna a Bajnokság minden-továbbja. Amiért is a Nagyobb Sorozat, melynek egy-egy bajnokság (kis betűvel) csupán a megfelelő része, akárha kettőzőpát mögé kerülne, vagy mint a pohár vízbe tett kanál nyele-képe; a csapatverseny sorsáról nem is szólva. Akad, persze, megoldás. A legközelebbi alkalommal jegyeznem kell egy valós mérkőzés lapkövetkezését, igaz, így a játék végzetesen lelassulhat: attól félek, szenvedélyemmé ez a járulékos tevékenység válna. A továbbiak Önt, K. úr – ha az eddigiek is! egyáltalán! –, nem érdekelhetik. (Az érdeklődés mindig csak visszamenőleges, már megtörtént dolgokra vonatkozik, melyekről tudomásunk van. Rólunk azonban, hogy önmagunkat többesszámban említsem, épp az említett Bajnokság tekintetében, nincs tudomás; olyanok vagyunk, mint a megvalósulatlan kártyacsomagszemle, mert ugyan hol nyílna módja, hogy így, parti nélkül is felmérjék állagunkat, barátocskám; nem vagyunk, kedves galambom, hehehe; mondhatni, nem vagyunk, már legalábbis így, ahogy saját magunknak volnánk fontosak, a saját kebelünkben szintén elvégzetlen felmérés szellemében.) És máris bocsássa meg e tolakodást, maradok kiváló tisztelettel. (És igazán nem a rend kedvéért kérdem utóiratként, vagyis nem csupán annak érdekében, hogy itt is meglegyen a hét sor, de Ön végül hogyan oldotta meg a posztumuszait?)