Egy vers születése

Ha szemöblítő kamillám vattaszálai, vagy a gyógynövény leforrázott virágai eltömítik a mosdó lefolyóját – de nem így történt, a lefolyó működik rendesen, én pedig hozzáláthatok: s ha ehhez, akkor már hozzá is láttam. Nem volt meg előre az alapeszméje, míg el nem döntöttem, hogy a szükséges időmennyiséget ráfordítom. Akkor kezdtek szaporodni a jelek a papíron. Becsuktam a két szobánkat összekötő ajtót, és szabad folyást engedtem a képláttató készülék műsorának: odaát; és az önmegismerésnek itt. A kamillás-vatta-szálak, melyek a lefolyót eltömhetik, fontos tényezői lettek e szabadságnak. Képtelen vagyok bármiféle tevékenységre, ha akármi külső körülményre ügyelnem kell. Így azonban minden engem segít: büszkeség feszít, ahogy áthallatszik a szinkron, és egyik-másik hang tíz-tizenkét évvel ezelőtti időkre emlékeztet, amikor statisztálással bíbelődni harminc forintért esténként nem átallottam. Akkor a dolgokat nem csak áthallottam, de magam is a világot jelentő deszkákon voltam. Most az akkori nagyok statisztálnak, meghatározásuk: hang-zavarok. Délután sportmérkőzés volt a program, melynek, feleslegesen és ismét, beugrottam; pedig egyre többször érzem: ez csak nekik fontos, csinálják csak a boltot; ez hát az eseménysor: a kívánság teljesedik – vagy nem teljesedik –, a kívánó kelletlenkedik. És az idő telik; és nincs meg „valami fő”. A konyhában, fájós szemre, kamilla fő, hogy lehetséges legyen az esti munka. A fonnyadt virágok lecsorognak, s e fogyatkozásból kibontakoznak a vers-körvonalak, az úgynevezett „születő”.