A „Mindez-Csak-Tréfa”-körkérdésre

„Szívesen válaszolok. Emlékezetes egy gyomorfertőzésem, mellyel egészen komoly társasösszejövetelt sikerült rútul megúsznom. A vasárnapi templombajárástól – java részt – a vasárnapos öltözet szoktatott el. Sokat tett egy pénteki kolbászevés; tenyészkakasért mentünk át a tó túlpartjára, vitorlással. Ha már itt tartunk: ez volt az, amikor a szomszéd telek bokrai alól szedtek elő. Ott akartam maradni, hogy lebonyolíthassam az olimpiai magasugródöntőt, magam-készítette állvánnyal, gödörrel, a zugdohány-ágyások közt. Egyébként: erőnek-erejével zavartak el a falusi vegyesboltba atlétakellékekért. Teniszezni a Pozsonyi útra, egy mai iskolaépület egykori helyére kellett volna járnom. Ma már a Várhegy oldalában elterülő, akkoriban gazos telket is szépen parkosították; a Tour de France hegyimenőiről olvastam ott, (szerencsére) ócska ütővel, dűltcipővel, totyakszár-harisnyával a teniszcsomagomban; eredményes lebeszélő-munkával sikerült megakadályoznom, hogy többet költsenek rám. Mindezzel, remélem, sikerült hozzájárulnom, hogy… és a későbbiekben ellenirányú kérdéseikre is szívesen felelek. (Egy kis előzetes: »Felejthetetlen hazalapátolás teljes szélcsendben«; »Vasas–Rapid 9:2, a vári gazból«; »Thorpe: 132 cm«; »Megtérésem: majd miféle ágyon?«) De így az egész olyan töredékessé válik, hogy se ide, se oda nincs haszna, nem igaz?”