Önszorgalmú gyűjtés

„…a barátom volt. Akkor kellett volna kiderülnie, hogy a hármas-barátkozás (nekem) nem megy. Ez csak később derült ki; ha nem tévedek, persze. Vagyis: persze, az idő tájt sem volt semmi baj. Jókat veszekedtünk; például: melyikünk kíséri haza a másikat. Hogy azután mindebből miként lett szivarozó társascsoport a Váralja utcán – s egészen más szereplőkkel! –; miként lett a Váralja utca egyénített gimnáziumlátogatásaim útvonala reggel, amikor néptelen volt; hogyan, miként, ennyi talán elegendő. De térjünk vissza a kavics-versenyek lehetetlenségére; (miben versenyeztek volna kavicsaink;) s mi, három barát is, velük; egyikünk – ez nem én vagyok – gombkészletének többszöri felosztására; (térjünk; a viszonylag nem nagy méretű bádogdoboz egyszerű ottfelejtéssel került a birtokunkba, különösebb lebeszélés sem kellett hozzá, hogy barátunk abbahagyja tartalmával az aktív játékot;) jelenleg mindkettejük készlete nálam található; ezt viszont most már nem igen van kivel felosztanom.”