Örökzöld tenyeresek és fonákok

Az „egyik kedves papírlapomat” írom el erre a célra; ebből már nyomtatásban, persze, semmi se látszik. Így tűnik el sok minden. A gondolatok jelei – önkényesen – helyezgethetők. Szaporodnak a poének. Este tíz óra múlt, a másik szobából – de erről majd később. Gondolom, hallgattad ma délután a „Negyedszázad Emlékezetes Budapesti Hangversenyei”-t, vagy a Richter estet, a tizenhat prelúdiumot és fúgát a Jól Hangolt Zongora II. kötetéből; és ha az Operaház történetét idéző műsor túlságosan későn kezdődött (– kezdődik! mert csak most, fél tizenegykor! –) is, (a kórteremben a többiek már alusznak), fülhallgatóval betervezheted. Vagy a másik adót hallgatod? a pingpong- -döntőt? Itt, a képláttatónkon ez megy, ezt hagytam a másik szobában, de a hangot hallom. „Nemcsak két kéz kell ehhez a játékhoz, kérem, nemcsak csukló!” A csuklód jól mozog. A karoddal a múltkor számos „tudományt” mutattál be (barackhámozás, gombfelvarrás). Ma – talán a délelőtt kilenc harmincötkor volt operahármasok idején? – járattak is alkalmasint, a székkel, a folyosón; vagy Rachmaninov III. zongoraversenye alatt fürösztöttek? fodrász volt? Húsvét közeleg. És –? És ki nyert ma a Déli Krónika után? („Jól van, 9:12 a magyar fiú javára!”) És: „Nem a legsikeresebbek ezek a lassítások.” – Te is ezt mondod? – „Főleg amikor már az új poén megy” – megy-e új poén? A Rádióiskolában a Biológia Nagy Pillanatai sorozat „Az élet titkosírását” ismerteti. Erről te is beszélhetnél. A lábad, 1972. augusztus 6-án, vasárnap, sajátos jelet írt régi ebédlő- s egyéb (például: gombozó-) asztalunk alsó légterébe. („Egy pont már csak a különbség…! Ide-oda, ez nekünk nem jó!”) Mit mondhatnék; végigpásztázom a műsort. A másik szobából: tenyeresek, fonákok. Mi lehet ez a Herpecsóré Fáni? („Mérkőzéslabda”!) Négy emlékezés; Okosabbak Lesznek-E Az Utódaink? ilyesmi ötlik a szemembe. („Megvan! Megvan!”) Mitől, anyám. Örökzöld dallamok szólnak.