Vagy így, vagy úgy

Most megpróbállak meggyógyítani? – Bár a legjobb helyen vagy, azt hiszem, megtesznek érted mindent. Rám alig vár feladat. (Rám csupa olyasmi vár itt, amit később aligha nevezek majd bárminek.) Emlékszel a levelekre? Varsóból írtam, napszám senkivel nem is beszéltem; „jártam”, jólesett. S egy kávézó-terasz (Kopernikusz terén?); az Ujazdowskie, a Lazienki park; a szobor; a hangversenyterem: kívülről (ma is, mind!); s egy „Zeneszerződ”; és omlettek… Nem is tudom, mit írtam, mit írhattam. Egy elbúcsúzkodás… a BVSC-uszodára vissza- néztem már a toronyházak közül, le se tettem a szilvás-kosarat, úgy integettem neked, az utolsó látogatásom volt az irodádban, pólólabdák és medencék között. Csak később hoztad haza a trikómat, tornacipőmet (mert „atlétizálni” kezdtem, ezerkilencszázhatvanhatban!). Majd egészítsd ki a részleteket; tornázz sokat; de ezt – úgyis tudod, úgyis csinálod. Mondjam-e, akarj meggyógyulni (és hiábavaló szavaimat töltsd meg – mivel?); hisz úgyis úgy lesz majd; s itt e szavak véget érnek.