Délelőtt kórházlátogatás, délután fogcsináltatás

Délről hazatérve, a lombok ablakoddal szemközt a ködben bizonyos színűek és java részt megvannak még, és az első hétköznap délelőtt, ahogy a kórház felé tartasz a ködben, megvannak még, és ahogy a kertes P. útra tompa szögben rákanyarodsz a kék járművel, délutáni-napsütötten megvannak még, csak ahogy ezt elgondolod még reggel a megfelelően fűtött lakásban, nem tudod, nem vacogsz s verítékezel-e majd hidegen. Van „majd” és nincs is; a kései nyár után se tudsz lekésni ezekről a… Miről, mikről nem tudsz lekésni. De talán nem fogják mégse vésni, csak kinézegetsz a rendelő ablakán, a székből, tátott szájjal, a meglevőkre; és talán ott se marad majd valaki „örökre”… Hazatérsz, minden a régi.