A végszó: „elé.”

A hetedik és a tizennegyedik sor után: szellősség, mint két lélegzetvétel, nem tudtam, hogy így is kezdhető, és már alaposan benne – ide a járunk szó nem illik. A hét napjai után ez a – két, itt két – nap, vagy egyéb hiányzik; innen. Érdemes lesz jól figyelni, még egyszer jön; nem úgy, ahogy a sín-szálak között rést – ide a következő szó nem illik – hagynak, nyár- ra és télre, nem zökkenővel; ki- kanyarodva mindenesetre az a- lagútból; és már túl is vagyunk rajta; a karsztos ugyanaz, negyvenhat óra múltán, az majdnem két nap, megérkezünk majd a nem a tegnapit ismétlő estén a már lámpafényes kikötőbe, átszállással, eggyel – feltétlenül – a végállomás