Most és halálunk óráján

Reklámcélokra:… (helyszín jelölése; ki tudja, melyiké; miért tudná; egyáltalán: ki; időpont, ez még ilyen értelemben is egységes: bármelyik időpontra gondol bárki, eltalálja; legfeljebb az utca, tér vagy park válik feleslegessé az időpont körül, a sarkon beforduló idegenszerű-zöld jármű; az egész évszak az időpont körül, a nem rendhagyó évszak, a várossal együtt nem rendkívüli, esős hónap, esős nap, napszak, óra, perc – és a többi.) Bizonyos italféleséget ittunk a bizonyos italféleséget reklámozó lengőtábla alatt bizonyos „Madeira” nevű hely kert-részében; nem is a kert-részben, az hátrafelé nyílt, a parkra; ahol ültünk, fonott drótkerítéssel a parkba vezető útból leválasztott, kőlapokkal kirakott kis térség volt az, pléh- vagy bádogasztalokkal, az asztalok nagyrészt vizesek, a fonott székek vizesek, eső után. Vagy most egy olyan alkalom jut az eszembe, amikor nem ültünk le a Madeirában? Mindegy, a kétféle emlékezés haszna, hogy máris: kétszeri emlékezés; a kétszeri említés haszna, hogy a második már idézőjel nélkül történhet – itt és máskor a tiszta időpontnak az esetlegességek mellőli elhagyásával.