A nézők „Idő!”-t kiabálnak (és egyebeket)
| Öt év, bizonyos vonatkozásokban feltétlenül
|
| olyan időszak, amelyre már visszanézhetünk |
| (kevesebbre is; vagy akár mindvégig háttal |
| állhatunk valaminek). Például emlékszel-e, |
| hogyan érkeztünk meg abba a szállodába |
| (és itt válogathatunk! öt év alatt |
| összegyűlnek bizonyos szállodák); |
| és emlékszel arra a labdarúgómérkőzésre |
| (itt helyi bányászrangadót, egy idegen |
| ország fővárosi élcsapatainak helyosztóját, |
| vagy egy Pénzügyőr – Ceglédi VSE találkozót |
| is említhetnék); vagy arra a behavazott utcára |
| (csak egy jut az eszembe; az is egy Utrillo- |
| -képről; ez persze nem igaz!); továbbá, továbbá, |
| továbbá… Továbbá ez a bizonyos kép (már ha |
| ugyanarra gondolunk,) nem is biztos, hogy |
| havas utcát ábrázolt. Azokon a havas lépcsőkön |
| te ugyanis sosem járhattál, mert – az évszak |
| miatt. Azt viszont megbeszéltük, hogy – |
| (S én azelőtt sem és azóta se!) De: |
| azért ilyesmi is az eszünkbe jut. Például nekem |
| az a – bizonyos – havas tér (?), behavazatlanul, sőt, |
| úgy, hogy nem is nagyon járhattam arra; |
| és azt is megkérdezheti bárki: egyáltalán, |
| miféle öt évről van szó? Kérem, részletezze megfelelően, |
|
|