Az átírás (az átírás)
| Én már körülbelül tudom a végeredményt, csak az első |
| példányt (az első változatot), amikor még nem lehettem |
| bizonyos benne, hol fogok kikötni, géphiba miatt el kellett |
| dobnom; mondom, én már tudom, mi lesz a vége, elmondom néhány, |
| még csak nem is egészen homályba veszett környékű mondattöredék- |
| -emlékemet (mondattöredék-felejtésemet), oly életkorból, |
| ahonnét kevés meríthető, hitelesen, nem hinném, hogy több, |
| mint amennyi, ki tudja, miért, megmaradt. (Annyi se.) Úgyhogy |
| én már tudom, az alábbi szöveg hiábavaló, tulajdonképpen |
| kezdhetném elölről. Ígérem, nem lesz hozzá kedvem. De ne csak így |
| növeljük a vállalkozás értékét. Villantsunk vonzó képet, |
| kezdjük talán a húszvalahány év előtti járdával, a villasori |
| akácok alatt, eső előtt vagy után, inkább után, ahogy elhaladunk, |
| gondolom, hármasban, az ülőke nélküli kőpad-pillérek mellett, |
| a tamariszkuszok mellett; mi kellene, leltárba, mi minden! |
| ha már ezek a körülmények is így számítanak. Dehát ez afféle |
| pontatlan öröknaptár, ezen munkálkodom néha, (milyen) dolgomban, |
|
(mindig védett) órákon, megvilágosodásnak nem nevezném |
| jöttüket, legfeljebb ki-tudja-mi-távolnak (levél-, telefon- és |
| látogatástávol: felszínes meghatározás lenne), mondom, olyankor, |
| ha a világosság vagy nyugalom elbírja a múltbéli homályt, |
| a múltak megvilágosodását. És az alapvető beszéd-töredékeknek, |
| emlékbe-keríttetvén, nincs szükségük pontos időre. Teljes |
| beszédként, melyből aztán a húszvalahány év előtti lény |
| hall-e annyit, vagy a mostani emlékezhet ennyire? minden máris |
| nekivág a beszédtöredék-sorsnak; ők ketten (alkalmasint ők) |
| számoltak be a dologról, csak meg nem mondhatom, miért; |
| miért, ahogy ott mentünk az eső előtti – inkább utáni –, |
| említett helyszínen. És még azt kellene elmondani, miről |
| beszéltek, miről folyt szó látogatásukkor ott, ahonnét |
| hazatérőben voltunk; rólam volt szó. (Most, hogy ideérek, |
| zavarom elhatalmasodik rajtam; nem értem, miért szükséges |
| elmondani, és hogyan kezdhettem bele. A mások dolgába… hiszen
|
|
mit mondanék; ez a mások dolga volt velem. Vagyis hogy valami |
| így legyen, vagy úgy legyen. Mentségem a bizonytalankodásra, |
| s egyáltalán, mindezekre annyi csupán, hogy védett, megvilágosodással |
| nem óvott ritka alkalmaim egyikét használtam fel megint |
| erre a könnyűség-nyűvő öröknaptárírásra; melynek kizárólagos
|
|
|