Zárójeles mennyiségek
| Valami sokkal egyszerűbbet akartam elmondani. |
| Amit lehetetlen olyan egyszerűen; ami |
| – így derül ki – olyan egyszerűen: nincs. |
| (Lám, így is csupa gondolatjel, pontosvessző, |
| kettőspont az egész.) De hogy mindezeknek huszonöt, vagy |
| legalább huszonhárom éve… És az |
| akkori szorongások ma már szinte megnyugtatások, bár |
| ez szintén nem biztosít semmit a jövőre. |
| Hogy ott mentek az öntvénybeton járdán |
| az „alsói” állomás felé. Félköralakban |
| kiszélesedett az út, valamivel |
| az „Élelmiszerkiszerelő” üdülője előtt. |
| (De a kőpadok a régiek voltak, feleslegesen |
| masszívak és feleslegesen cirádásak.) Kiszélesedett |
| az út a beperdülő levelű gömbakácok alatt; a poros |
| orgonabokrok tövébe szemeteltek. Igen, |
| a tömör kőpadokat nem említette (a tamariszkuszok alatt!), |
| de másutt már beszélt a bástyaszerűen kiképzett |
| öbölről, ahol úszott egyszer vagy nyolcszáz tempót. |
| Később oda hullt az őszibarackhéj. |
| (Oda, vagy csak a fák alá.) Az akkori |
| szorongások huszonöt vagy huszonhárom |
| biztonságos évet határolnak. Még arra is |
| emlékszik körülbelül, mifélék. (Miféle szorongások.) |
| S bár semmi biztosíték a… de ha bekövetkeznek, sem tagadhatja: |
| valamit enyhít a dolog fájdalmasságán, |
| (semmit sem enyhít rajta), az a huszonöt |
| vagy huszonhárom – ne is mondjuk: viszonylag és szorongva – |
|
|