„S gyorsan, anyám? mert nagyon sietek? hova??”
(kb.: III. […] Nem, nem!) |
|
| Ezerkilencszázhetvenkettő február kilencedike, szerda délelőtt |
| kilenc óra harmincöt perc. (Dolgozzunk, ahol lehet, kerek számokkal.) |
| Miért izgatom fel magam, tíz perccel indulás előtt? Még tíz |
| percem van, itthon, és ha nem érzem is nyomban utána: tudom, |
| felizgat majd. Miért ülök le megírni ezt? (mit?) Természetesen |
| felteszem magamnak a kérdést. Mégis, leülök, megírom, remélem, |
| kész leszek kilenc óra negyvenötre. Szerencsére tízre hívtam a taxit. |
|
| Vagy mindezt talán nektek mondjam el gyorsan – a telefonba, nektek? |
| (Még van hét-nyolc percem itthon, és a beszélgetés mindig felizgat. |
| Feleslegesen felizgat. „Csak azért hívtalak benneteket most, mert |
| mire hazajövök… neki akarok állni… Hát akkor búcsúzom, |
| átveszem…” És átveszem egyikőtöket a másiktól, a telefon tulsó végén.) |
|
| Viszont gyakran felhívlak titeket, senki sem mondhatja… |
| És nem is mindig ilyen röviden, ahogy most módom lenne rá |
| (öt-hat perc). Jobb is, hogy leültem inkább… bár tudom, felizgat, |
| és talán a taxit is jobb lenne lemondani; az izgalom |
| jelei később ütköznek ki, hirtelen bizonytalanság fog el; és egyéb. |
|
| „Átveszlek” titeket; „átvesztek”; olykor a férfihang jelentkezik; |
| néha már-már az arcot látom, a hetvenhatéves |
| arcot, ahogy a lift tükrében, igen, amikor a lift visz fel hozzátok |
| az ötödikre, ahogy ott látom az arcom, nemsokára harminchatévesen: |
| „Valaki elindult előttem ezen az úton, valaki, aki majdnem én vagyok, |
| és olyan nagyon nem én, ahogy csak lehet…” (És az leszek.) |
|
| S olykor a női hang… (És itt valóban az életkorokra |
| kell csupaszítani a dolgot; kilenc óra negyvennégy.) Már negyvenötben, |
| mindjárt a háború után, levittetek nyaralni… A női hang |
| búcsúzott el tőlem; néztem „utána” a szerszámkamrából, a háziak |
| oda zártak, mert nem akartam egyedül lenni és sírtam. |
| Furcsa, hogy lassan én is annyi leszek, mint ő (Te) akkor, |
| kis túlzással harminchat éves. Furcsa, hogy azt az eső utáni nagyon zöld |
| (gondolom: kertet) mindenféle tíz percek kamraablakain át ma is látom. |
|
|
|