Bukolika; kedd

Most ellenőrzöm azt a hat citromot, mely a pénteken vett hét citromból megmaradt; nem penészednek. Holnap folytatom elfogyasztásukat. Az egyetlen elfogyasztott citrom az ünneptömb második napjának hajnalán került teába, amikor – öt óra tájt? – gyomorpanaszra ébredtem, és csak sokára jöttem rá: ez az a bizonyos „tavaszi”. Ez az a bizonyos; évről-évre megjelentem vele a kedves Sz. doktornál az Attila úti rendelőben; ősszel, tavasszal; évszakváltozáskor. Most azért egyszer talán rászánom magam általános kivizsgálásra is, amit újabban mindig javasol. A kedves Sz. doktor! a kedves Cs. doktor! a gyomorpanaszok, az influenzák, az egyéb panaszok! Kedd van, az ünneptömb negyedik, utolsó napja. Rövid hét következik. És most összegezzük, mi maradt (jégszekrényben vagy kívüle), elfogyasztandó, szerdai eleségül ilyen mód. Almakompót; kakaós-lekváros lepény; sajtos ropogós; narancsok (hatból öt); és ehetnék a (főételből) is. (Hétköznap ritkán rontom el a gyomromat –) (ez sem egészen igaz.) Egyáltalán: ritkán rontom el (mit). Megyek retekért, újhagymáért, borért, kenyérért, tejért, sörért, hegyes erőspaprikáért az ünnepekre. S ha mindez így van, miért tegyek elhamarkodott kijelentéseket? Mintha nem a „bizonyosaké” lenne úgyis az utolsó szó!