Mottók egymás elé

(Pasziánsz)
„Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,
ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
az éj felé.
De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen
feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
az életé.”
(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának)
              
„…akkor a verőérre a seb helye
előtt nyomást kell gyakorolni;
…a szív és a seb közötti részen
kötéssel (nadrágtartó, harisnya-
kötő stb.) össze kell szorítani.”
(Mit tegyünk az orvos
megérkezéséig)
(Te sohase-jövő és sohase-beszélő,
várlak ma is, halott, e hosszú és e késő
bús éjszakán.
Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal,
s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal
oly halavány.)
 
 Alvás; ha a légzés szaporasága
 
 csökken és a szívműködés akadozik,
 
 erős kávéval kell a szívet izgatni.
(Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan,
hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban
és sír a táj?
Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben,
de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem
és fájva fáj.)
 
 Könnyű: hűs borogatás. Sínek helyett:
 
 lécek, esernyő, botok, keménypapír.
 
 Halvány arc esetén a testet
 
 – a talpakat –
 
 dörzsölni és kefével ütögetni.
(Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád,
s a végtelen felé táguló nagy pupillád
szögezd felém.
Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom,
és a beléndeken s a vad farkasbogyókon
alszik a fény.)
 
 A szájat és a torkot tisztítsuk meg az iszaptól,
 
 homoktól stb. Izgatószerek – pálinka, kávé.
 
 Visszatértekor adjunk erős, forró kávét, bort.
(Így látlak mindig én, édes, fiatal orvos,
fehér köpenyben, a kavicsos és porondos
kertudvaron.
De jöjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,
férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,
eltagadom.)
 
 Csillapítsuk a vérzést, kerüljük
 
 a szennyezést, távolítsuk el
 
 a seb környékéről a piszkot,
 
 a sebet azonban ne mossuk ki,
 
 ujjunkkal ne érintsük.
(Szemedbe bámulok és csellel kényszerítem
kezedbe a kezem és a szívedre szívem,
ha nem merem.
Igen, eléd megyek és régi orvosomnak
csuklóm odanyújtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,
ütőerem.)
 
 Kenyérdarabok, puhára főtt burgonya,
 
 zsíros ételek, olajos vagy nyákos
 
 folyadékok nyeletése.
 
 Viszerekből sötét vér folyik,
 
 a verőerekből világos.
(Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal,
kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal
s a múlt, a csend.
Halkan beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt,
s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,
a névtelent.)
 
 Levágáskor ne engedjük a testet
 
 odaütődni.
 
 Helyezzük a testet hassal lefelé
 
 keresztben a térdünkre,
 
 hajtsuk a fejet hátra.
(kérlek kiáltozván, és íróasztalomra
fantasztikus lázban görbedek lehajolva,
hogy hívjalak.
Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas,
ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass
annak, ki él)
 
 A szerencsétlenül járt embert száraz bottal
 
 vagy száraz kötéllel kell húzni.
 
 A segítségnyújtó ember legyen tökéletesen
 
 elszigetelt – pl. azáltal, hogy valamilyen
 
 fa, porcelán, műanyag tárgyon áll.
És most lásd a cím alatti két mottót.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]