(4)

Ha majd csakugyan megkopaszodom, nem akarok parókát hordani; a kezem se lenne az igazi, ha-mikor ál-hajam igazgatom. Így lenne „mű” lassan minden tagom… S ha szerencsés volna a „hajdani”, kezdene remekműbe hajlani: alig maradna hibaalkalom. Az alkarom nem fájna gépeléstől; és „hajtani” se kellene: szeszélyből, rendelésre, „mihez-kezdj-magaddal”-ra. Altatóm…? Kávém…? Csuki-nyiti Szézám, forgóajtód megdermedne, ha műszám – álkulcsban s egyfolytán! – fakadna dalra.