(6)

Ha a nagy táskával elindulok, akárha megrakodva, mint a málhás, irigylem, kinek közelibb a málnás (már ha a végén épp – málnát hozok haza; és félúton látom: tocsog, szotyog, zacskója táskaalj-elázás ellen rég nem véd), s azt hiszem, talán más – másképp csinálná, és én sem fogok –: mit nem? Hiszen így is oly egyszerű! A várva-várt (mert várva-várt!) lakásban az ember lekuporodik, magában (így máris mi sem idegesítő!), és tisztogat, gonddal-kutyafuttában; új hazaszállítást készít elő.