(3)

Mint aki elindul egy uszoda ötvenméteres nagymedencéjében, hogy a szemközti falhoz odaérjen, s dehogy hiszi, hogy nem jut el oda; eszébe jut prágai rokona, s prüszköl egyet, bizonyításaképpen, hogy –: szóval épp e „hogy” az, amiért nem töpreng tovább. Egyensúlyviszonya kívánja így. Lehunyja a szemét, vakon halad a kizárólagos csendben – lélek sehol! – (vagy vízi zajban). De ha látná valaki is: miképp ferdül az a pálya! hogy oldaloz! –: látná és tudná, „itt valami baj van”.