A könyv-virág

Könyv lapszirmú virág te mindahány Tenmagad körbeérő pólusa Nem mint a lomb amit fa földre hány Ólom-ujjaknak habkönnyű tusa Tovatünedeztén a más-világnak Sehova-utazód partodon állhat Kiperdülvén belőled mit se kérdve Szigeted vezet-e akármi révbe Széltén-e hosszant kívülről s betéve Vagy megugatva izmok csenevésze Vágy és lemondás köz- s magán-utálat Kit elveszítvén újra megkívánlak Bekötött kikötő cingár s busa Konok hajós rablott királyleány Kit pőrén ringat vers-koturnusa Vagy ékes öv s kis tőr az oldalán: Te könyv-virág túlburjánzó Hiány A púpos klaffogók torz ritmusa Olaj-papír-suhamló dallamán A testek rítusának mímusa Kiállhatatlan mint mind ha kiállhat Holott kik így nem állják erre vágytak Történeted akár bűnünk erénye Vagy mint ha rézsű omlik a fenyérre Vagy tűlevélként nősz a lomblevélre Nem emlékezhetsz már faháncs levére Könyv mit elébb! mit hogy mely hon javának Szolgája lennél! lelkek padlatának Mely rongya! még hogy! evidencia Mit nem hiszünk s úgy művelünk talán Mint a légi földmíves mert Ura Így parancsolt – s így lett ő is talány.