Alagi dal
|
Régi költök emlékének
| Jaj, ti krúdygyulák, régi költők, |
| nézzétek e heted-ikszes kölköt, |
| jó rég nem járok már hetedikbe, |
| beléptem a hetedik ikszbe. |
|
| Mint a lóversenypályán, Alagon, |
| ahol citromszagú a patanyom, |
| csak a citrom nagyon Alag-szagú, |
| az egészet körbelengi a bú. |
|
| Még annak a füstje elvigasztal, |
| meg a tintafoltos barna asztal, |
| nem kell annak külön identitás, |
| reccsenti a fája: „Ide, tintás!” |
|
| Ez a nyár is elment, pata-nyom-sor, |
| megáll benne az esővíz, pocskol, |
| ha ott baktatsz kedves Alagodon, |
| elmélázva ide illő szókon. |
|
| Ne panaszold, „ez a nyár is elment” – |
| annak örülj, ami alól felment, |
| csend-élete kidőlt kalamáris, |
| szertefut a hideg tinta máris. |
|
| Lecsorog még csekély maradéka, |
| szőnyegeden ég lila karéja, |
| belemázolsz meztelen talpaddal, |
| kicsit fázol, akár egy kőangyal. |
|
| Mint egy rossz kőangyal, kicsit fázol, |
| lábad ha az avar nyirkán gázol, |
| dehát ez már nem a kertek nyirka, |
| Kosztolányi se már ez a tinta. |
|
| Te állsz a hídon, nem Kosztolányi, |
| fák sehol-se-lombján messze látni, |
| lendül egy temetői borostyán, |
| még egy bogár végigfut az indán. |
|
| Lepotyog bogár-angyala mellé, |
| kedves bogár, tintád se szégyellné. |
| Papírboltba menj most venni tintát? |
| Házi szárnyast nézegetsz el inkább. |
|
| Házikabát, házizokni, lukas, |
| ebbe térsz be bárhonnani utas, |
| csak az út már, az nem bárhovai, |
| hullanak rá tűnt nyarak havai. |
|
| Ülsz, mint akit képzavar se zavar, |
| üveg alá fagyasztott zivatar, |
| olyan ez a tűnt-nyári bánatod, |
| ültödben kószálod csak Alagod. |
|
| Hej, Alagom, galoppos Alagom, |
| minden izületemet fájdalom, |
| dehogy galoppozok már bárhova, |
| még jó, hogy ide tért mindek sora. |
|
| Mindek sora, ami volt, ide tért, |
| szemem húnyom, ezt se tudom, miért, |
| kő kövön nem maradt az utakból, |
| frissülések fáradt löttye: csak bor. |
|
| De minek, hogy nekikeseredjek, |
| kurtán kerekedem, járok egyet, |
| birsalma-befőttek bólonganak, |
| szőnyegen szegélyezik az utat: |
|
| jaj, de messze kerültél, te Alag, |
| hol vagytok már kedves nyári lovak! |
| Merre szálltok jó szárnyas angyalok? |
| Verebemmel mászkálok itt gyalog. |
|
|
|