Két eladóverseny^*

I. Fehér fény, kakukkvár… Tisztára azon múlik az egész, hogy   valamit többé ne kivánj, ehhez jöhessen, hogy akármi rész fogy,   nem támad általa hiány. Lehet ez így bármi érintkezéssel,   anyagibb dolgokkal, szeszekkel, szó sincs róla, hogy beérnéd kevéssel,   de arról se, hogy nem ereszt el: átbillen egy láthatatlan határon,   ami egyszerre nincs, aztán nem is lesz, vagy mint a hóban egy sor odatárt nyom,   előre, félkészen a lépteidhez: így mégy, s olyan, mintha egyhelyben állnál,   nyomok sora lennél, melyet kitárnál.   II. …Semmi sincs, aludjál Az elalvás ilyen: átbillenés,   sose tudod, mikor. Átvesz messzi kéztől közeli kéz,   üres folyómederben víz-sodor. Ahol bukdácsoltál még az előbb,   virágos domboldal vár, szép Kakukkvár, Fehér Fény élvezi a legelők   napos ízét minden kis fűhalomnál; a Semmi Sincs, az oly szelíd kaszás   megtörli homlokát, nagyot körülnéz, nincs sietség, kötés vagy oldozás,   kifosztás vagy örökrész: nincs, hogy bármi tered nyílik, hogy út vár,   halántékon dörzsöl egy orr: Aludjál.