Nincs vele mit
(Senkivel és semmivel nincs, középjáték se) |
|
| Nincs vele mit beszélni. Gyengeségem, |
| Még az ősszel, tavasszal és a télen. |
|
| Még a télen, tavasszal és a nyáron. |
| megsúgja neki, mennyire kivánom |
|
| A tél kisikkantgatja szánnyomát, és |
| süvít el ily némasággal a bámész |
| Jeszényin sem. S hogy érdem |
|
| nem lesz. A laboda ide-odázva |
| üres, a kasztanyettel, lerodázva, |
|
| jussát, és nyugság. Tavaszra a nyárral |
| hogy az ősz tele már szétszítt határral |
| tör szét, öcsénk, hugunk, |
|
| apánk, anyánk, rokonunk, létezésünk, |
| minden sok, mi kevés, hogy csenevésszünk, |
| pont arra elég, hogy rém álma képünk |
|
| szerint dúsan tökörésszünk. |
| S nem is ritmus-biccent tökrészegen. |
|
|
|