|
Neked (a magam kedvére, végre)
| Ha ingyen lehet írni, én jelentkezem, |
| ingyenbe, ingbe és gatyába. |
| Miért tegyek akkor könnyelműen |
|
|
Hivatalnokias szerencse-torna, |
| garasig visszanyerném, s gazdagon |
| megjutalmazva magam; s megtorolva |
| magam, megint csak haza utazom: |
|
| semmimbe, ahol a kisemmizésnek |
| – kilapátolásnak, lefelezésnek – |
| testre sem szabott mértéke honol rám. |
|
| Rég bliccelném fel nem vállalt tanórám, |
| de – hogy ingyenbelétezőn! – ez órán |
| jelentkezem, széttárom kezem, értek. |
|
| Ha ingyelkedve lehet tenni, én |
| nem bánom, ha az árboc is szirén, |
| vagy háború-szaggatta rom tán, |
| fő az, hogy átalmenjünk mind a nyomdán, |
|
| és a karszék széléig már kiállva, |
| a papírra tegyük, ne már alábbra, |
| el is maradhat, mind miről a szó itt |
| lett volna, hagyjuk sosem-volt helyek |
|
| tengermélyből megtért lakóit. |
| Sajnálom, hogy érintkeztem veled. |
|
|